Kingdom of Hungary

És megszülethet Budapest első ellenőr-paradicsoma. Nem akárhol, ez a tér Csepel "Deák tere": gyakorlatilag az összes csepeli közlekedési eszköz itt halad át; kb. fél tucat BKV-busznak egyenesen itt a végállomása. 

De a kőbányai, szentlőrinci buszok is értelemszerűen érintik a teret (megjegyzem, a buszvégállomáson eddig sem volt jegypénztár(!), ezirányú igényeinket a tér túlsó oldalán felállított fabódékhoz elslattyogva lehetett kielégíteni, ami egy laza 6-8 perces kitérő, napszak függvényében; milyen jó is, amikor ezalatt elmegy a busz). A Szent Imre tér - mily meglepő - a csepeli hév legnagyobb utascserét lebonyolító megállója.

Ezenkívül található itt szintén vagy fél tucat Volánbusz járat, és persze Volán-végállomás is. Szóval talán nem túlzás azt állítani, volna igény a BKV-jegyre. De hát mire ébred a csepeli polgár egyik nap:

Teccik érteni. Egyenesen felszólít, hogy blicceljünk el a HÉV végállomására, vagy a Boráros térre, és vegyünk ott jegyet, bérletet.  Aztán várnak vissza szeretettel Csepelen. Mentőöv, ha van nálunk néhány deka fémérme:

Hopp, ez sem jött be. Sebaj, kb. minden ötödik buszon meg lehet venni a sofőrtől 320 Ft helyett 400 Ft-ért. De ebben nem vagyok biztos.

Minden rádióállomáson (és az összes munkahelyen) ezen a héten is elkezdődött az elengedhetetlen küzdelem, hogy egy forró kávé vagy tea segítségével legyűrjük a szörnyűséges hétfői hangulatot. Akkor ezt - hacsak nincs valami különlegesen szerencsétlen időszaka az életünknek - fejezzük be azonnal, por favor. Ez az ország - sokan állítják - eleve depressziós. Nos, ha így van, igazán nincs szükség valentinnap módjára legyártani mindennek tetejébe még egy kötelezően szomorú periódust is, amikor azon kesergünk, hogy:

• van munkahelyünk
• volt egy remek hétvégénk (nyilván, ha ennyire megviselt minket, hogy véget ért)
• pár nap, és lesz egy újabb remek hétvégénk
• nem a gyermekünk kemoterápiás kezelését intézzük
• nem a bankkal egyeztetünk a lakás elhagyásának időpontjáról
• nem ma reggel tudtuk meg, hogy lányunkat teherbe ejtette egy kazah sziklamászó, akit hónapok óta nem láttunk
• nem beszélve az éhező afrikai.........

....nah, sorolhatnánk, úgy-e. Ne bántsuk a hétfőt; ha a főnök hülye, hülye csütörtökön is. Istennek vagy a sorsnak (ki ahogy szeretné) adjunk hálát azért, hogy a világnak szüksége van ránk, a munkánkra, és tegyük szépen a dolgunkat. Szerdáig gondoljunk a múlt hétvégére, szerdától tervezzük a következő hétvégét (tegyük még szebbé, mint az előzőt), és bocsássuk meg a hétfőnek, hogy a hét elejére került, szerencsétlen.